A kerámia különféle osztályozása létezik

Jelenleg nincs egységes osztályozási módszer a kerámia anyagokra, amelyeket általában három kategóriába sorolnak: üveg, üvegkerámia és műszaki kerámia. A műszaki kerámiák további két kategóriába sorolhatók: közönséges kerámiák és speciális kerámiák. Közönséges kerámiák, más néven hagyományos kerámiák és speciális kerámiák, más néven modern kerámiák.
A kerámia anyagok olyan szervetlen, nem fémes anyagok, amelyeket természetes vagy szintetikus vegyületek formázásával és magas hőmérsékleten történő szinterezésével állítanak elő. Olyan előnyei vannak, mint a magas olvadáspont, nagy keménység, nagy kopásállóság és oxidációállóság. Használható szerkezeti anyagként, szerszámanyagként és formaanyagként. A kerámia különleges tulajdonságai miatt funkcionális anyagként is használható.
Közönséges kerámia
A hagyományos kerámiák, más néven hagyományos kerámiák főként agyagból (Al2O3 · 2SiO2 · H2O), kvarcból (SiO2) és földpátból (K2O · Al2O3 · 6SiO2) készülnek. A három arányának beállításával különböző elektromos ellenállás, hőállóság és mechanikai tulajdonságok érhetők el. A közönséges kerámiák általában kemények, de nagy ridegséggel, kiváló szigeteléssel és korrózióállósággal rendelkeznek.
A közönséges kerámiákat általában két kategóriába sorolják: napi kerámiára és ipari kerámiára.
Speciális kerámia
A speciális kerámiák, más néven modern kerámiák alkalmazásuk szerint két kategóriába sorolhatók: speciális szerkezeti kerámiák és funkcionális kerámiák, mint például piezoelektromos kerámiák, mágneses kerámiák, kondenzátorkerámiák, magas hőmérsékletű kerámiák stb. A legfontosabb magas hőmérsékletű kerámiák a mérnöki kerámiák közé tartozik az oxidkerámiák, a keményfém kerámiák, a boridkerámiák és a nitridkerámiák.
① Oxid kerámia
a. Az oxidkerámiák tulajdonságai
I. Az olvadáspont többnyire 2000 fok felett van, az égetési hőmérséklet pedig 1800 fok körül van. Az égetési hőmérsékleten az oxidrészecskék gyors szinterezésen mennek keresztül, a részecskék között szilárd felületi reakciók mennek végbe, aminek következtében nagyméretű kerámiakristályok (egyfázisúak) vagy kis mennyiségű gáz képződnek.